Úgy néznek rám, mintha sorozatgyilkos lennék...
(VV Krisztián)
.
Az őszinteségével kampányoló hajdúsági terminátor nem bírja az alkoholt. Ez teljesen egyértelművé vált a tegnapi összefoglalóból ráadásul az sem túl szerencsés, ha valaki a Titanic zenéjét énekli mellette, mert a két dolog egyvelege valami brutális koktélt eredményez. Kiderült továbbá, hogy Aurelio nem csak a pókoktól fél, hanem azt sem komázza, ha valaki egy 40 centis bökőt lóbál a közelében, annyira italos állapotban, hogy a saját lábán is alig tud megállni.
Simon tegnap lehet megint a Villa ajtaját döngette, vagy a TV-jét verte szét odahaza, amikor látta, hogy mások mit megtehetnek vele ellentétben és még csak egy szolid ejnye-bejnyét sem kapnak érte. Persze Iza volt az, aki elindította Krisztiánt a lejtőn, miután nem volt hajlandó annak rendkívül elegáns udvarlásának behódolni. Krisz a régi jó bevált taktikát alkalmazza, ami vélhetően tökéletesen bevált nála az óvodában: egy kis csípés itt, egy hajhúzás ott, esetleg néha valamennyi birkózás. Érthetetlen teljességgel, hogy az ifjú modell miért nem olvad el ettől az esszenciális vidéki romantikától. A puszták Casanovája is kezd lassan rájönni, hogy talán nem is érdemes a disznók elé szórni szíve gyöngyeit és alkoholba folytja bánatát. Itt jön az első alapigazság, amit Aurelio fogalmazott meg oly találóan: minek iszik az, aki nem bírja, vagy tudja, hogy mit hoz ki belőle a részegség.
.
Betyár partit tartottak a lakók, szépen be is öltözve egy modernkori Rúzsa Sándornak. A szerelmi csalódástól kisség lekonyult Krisz egymás után gurította le a vizespohárnyi adagokban magához vett bort. Délután még élt a remény, amikor a táncverseny jutalmaként egy vacsorát tölthetett el kettesben Izával. A srác nem titkolja, hogy még életében nem vitt el vacsorázni egy lányt és erre a randira úgy tekint, mint eddigi életének non plus ultrájára. Az elkerülhetetlen bekövetkező szerelmi koppanás után nyúlt végül az alkoholhoz, mint fájdalomcsillapítóhoz, a szívét ért kegyetlen visszautasítás miatt.
Na lényeg a lényeg, hogy amíg a hősszerelmes egyre intenzívebben tekingetett a pohár fenekére, addig Dorka megköszörülte kis torkát és rágyújtott egy betyárnótára. Meglepően csilingelő hangján élethűen adta elő Celine Dion slágerét a Titanicból. Na ez kellett csak Krisztiánnak, akinek az egyik legrosszabb emléke fűződik eme dalhoz. Kibuggyantak a könnyei, Zsolt pedig a vigasztalásába fogott.
Adva van egy játék, ami kifejezetten arról szól, hogy mindenki ott bassza át a másikat, ahol tudja, amíg végül csak egy marad a küzdőtéren. Na most van egy játékos, aki viszont azt próbálja meglovagolni és zászlajára tűzni, hogy ő mennyire őszinte, ami lássuk be többnyire abból fakad, hogy néha még az alapvető furmányok kiagyalása, illetve megértése is nehézséget okoz neki. Így maradt az odamondogató János álcája, amit most úgy tűnik kezd kiegészíteni a Villa sajnálatraméltójának hálás szerepével is. Nem kizárt egyébként, hogy sokáig el lehet evezni ezen a csónakon, mert az embereknek bejön ez a taktika, nem véletlenül mondják, hogy gyerekkel és szomorú szemű kiskutyával mindent el lehet adni.
Miután Krisz kicsit megnyugodott, csúszott egy kis homok a taktikai gépezetbe. Ugyanis elérte azt az alkoholos állapotot, amikor némelyek már egyáltalán nem jópofák, hanem gyakorlatilag bármit kinéz belőlük az ember. Ez történt vele is, amikor nagy szomorúságában magához vett egy félméteres konyhakést és azzal kezdett el fel, s alá járkálni a Villában. Józsi egyből észlelte a veszélyt és egy óvatlan pillanatban meg is szerezte a méretes halefet. Békéscsabai gyerek ő, pontosan tudhatja, mi történik egy borgőzös betyárbuliban, ha elszabadulnak az indulatok. Vérmes Krisztián azonban, nemcsak szomorú, hanem találékony is, pillanatok alatt visszaszerzi a fegyverét és őrjáratba kezd. Még nézői szemmel is félelmetesnek tűnik, ahogy kissé ingatag járásával a pengét lóbálva megáll a többiek között és, mint a halál szőke kisinasa, fejét félrehajtva méla tekintettel gusztálgatja Aureliót. Annak teljesen érthető módon tele is lesz a nadrágja, mert nem szokta meg ezt a buli hangulatot. Ahonnan ő jött a kést legfeljebb a konyhában használják szeletelésre és nem a hálószobában.
Nem szégyen bevallani, hogy megijedtem. Amikor megláttam, ahogy késsel közeledik, őszintén betojtam. Rengeteget ivott az este folyamán, de minek iszik az olyan, aki pontosan tudja, mit hoz ki belőle a szesz? Nem tudok magyarázatot adni arra ami történt, egyszerűen nem értem Krisztián tettét.
Kíváncsiak vagyunk lesz-e az esetnek folytatása. Persze kizárni mindenki nem lehet. A bűnös utólag nagyon szégyellte magát és váltig állította, hogy soha, de soha nem lenne képes valakibe belemártani a bökőt.
Nem tudom, hogy miért csináltam. De az biztos, hogy iszonyatosan megbántam. Elismerem, tudok ingerült lenni, de soha nem tudnék beleszúrni egy kést valakibe. Az lenne az a pont, amivel tényleg nem tudnék már elszámolni.
Végül is akkor nincs is mit rágódni ezen tovább. Ha megígérte, hát megígérte. Legfeljebb, ha Aurelio legközelebb megint lengetni szándékozik kicsit a propellerét, akkor ellenőrzi majd előtte, hogy a pszichológiailag csöppet instabil társa nem rejteget-e a háta mögött valami éleset.
.
Utolsó kommentek