Megszülettek a babák, teljes a felfordulás a Villában. Altatás, etetés, pelenkázás, na és persze gyereksírás szünet nélkül. Szülőnek lenni bizony nem könnyű feladat. A tanácstalanság és a feszültség miatt a párok is összezördülnek néha. Egymással és a többi szülőtársaikkal is.

A Villa-mamák nagy pocakkal tettek-vettek, és ez bizony nem könnyítette meg a dolgukat. Sokkal nehezebben mozogtak, mint máskor, de hát egy kismamának is takarításra szorul olykor a lakása. Az ifjú szülők figyelmét azonban annyira lekötötte a közelgő gyermekáldás, hogy a mosogatásra és a rendrakásra nem sok energiát pazaroltak. Reggel Viki és Iza rögtön összeszólalkozott azon, hogy mekkora kupleráj van a konyhában. Iza dolga lett volna a konyha rendbe rakása, mivel ő a villamester, ő viszont kijelentette, hogy ekkora hassal bizony nem fog elmosogatni, mert oda se fér a mosogatóhoz. Krisztián viszont nagyon jófej volt, és magára vállalta ezt a hálátlan feladatot. Miközben Krisz szorgalmasan mosogatott, addig Viki és Zsófi már a Kiválasztásról szőtték a terveket. Zsófi azt mondta, hogy Teo viselkedése egyre jobban idegesíti, de még nem döntötte el, hogy kire teszi a jelét. Viki eközben tovább hergelte magát Izán, azt mondja, ő ilyen önző nőt még az életben nem látott és már kíváncsian várja, hogy mikor fog ráunni Krisztiánra.

A hosszú és kimerítő terhesség után elérkezett a nagy pillanat, világra jöttek a Villa kisbabái. A kismamáknak szerencséjük volt, mindenkinek könnyű szülése volt, a vajúdás nem tartott sokáig. Szépen sorban megszabadultak a pocakjuktól és máris kézbe vehették a kicsinyüket, majd megmutathatták a kint idegesen várakozó apukának. Elsőként Teo és Aurelio kisfia érkezett meg. A kis Audit édesapja hangos üvöltéssel üdvözölte, majd a riportszobában elmondta, hogy szeretne olyan jó apa lenni, mint az ő édesapja, de ez nem biztos, hogy sikerülni fog neki. Majd szépen sorban érkezett a többi baba is. A gyermekáldás örömteli pillanatai közben azonban természetesen veszekedésre is maradt idő. Iza és Viki megint csúnyán összeveszett, a téma megint a mosogatás volt. Majd Viki dúlva-fúlva bevonult a szobába, ahol Zsófival és Aurelióval karöltve elkezdte szidni Izát.

A jó csaj azonban az egészet végig hallgatta a bébiőr segítségével. Iza leginkább a szájhős reakcióján lepődött meg, de Zsófi mondatai is rosszul estek neki.

Megszülettek tehát a babák, de még mindig nem volt gyereksírástól hangos a Villa. A kicsinyek ugyanis csecsemőszimulátorok, azaz nem igaziak. Aksiról működnek, műanyagból vannak és szoftver működteti őket. Ahhoz, hogy a kis Audi, Rozi, Rafi és Zsófi-baba még jobban hasonlítson az igazi babákra, üzembe kellett helyezni őket. Meg is érkezett a Villába a két szakértő, aki ezt megtette, és mindent elmagyarázott a szülőknek. A villalakók egy speciális karkötőt is kaptak, amelyet mindig oda kell érinteniük a babához, mielőtt bármit tennének vele, mivel így lehet lemérni, hogy ki mennyit foglalkozott a kicsinyével. Krisztián nagyon meglepetten nézte a műveleteket, de lelkesen próbálta kivenni a részét a feladatokból. Aurelio és Teo kisfia pedig rögtön elkezdett enni és bő 20 percig abba se hagyta. A bevállalós lány sokatmondóan meg is jegyezte, ha ez így folytatódik, ők bizony egy dekát se fognak aludni.

Auditore, Rozalinda, Rafael és a Zsófi-baba életre kelt, és ahogy az az igazi kisbabáknak is szokásuk, sírnak, ha éhesek, sírnak, ha bekakilnak, sírnak, ha szeretetre vágynak, sírnak, amikor csak eszükbe jut. A gond az, hogy a kezdő szülők nem tudják, hogy éppen miért üvölt a kicsi, azaz éppen milyen szükségletét kell kielégíteni. Így jártak a villalakó-szülők is, akiknek a kisbabáik nemcsak külsőleg hasonlítanak egymásra, de abban a szokásukban is, hogy sírással jelzik, amit éppen jelezni akarnak. Az újdonsült szülőknek persze akadt bőven tennivalójuk, mindenki másképp próbált meg boldogulni a helyzettel, Zsófi például többször rá is szólt kislányára, hogy most már hagyja abba a sírást, persze ettől nem hallgatott el a kis rózsaszín utánpótlás. A villalakók teljesen beleélték magukat a szülő szerepbe és közben rájöttek, hogy a gyereknevelés bizony egyáltalán nem könnyű feladat.

Egy idő után a szülők, így a Villa szülőpárosai is, másra se vágynak, mint arra, hogy a kicsinyük elaludjon, és szépen csendben alukáljon is néhány órát, hogy addig ők is kipihenhessék magukat. Hogy könnyebben menjen az álomba ringatás, a villalakóknak írniuk kellett egy altatódalt. Így a szülők félrevonultak és elkezdték törni a fejüket a dalocskán, szegény Zsófinak persze ezt a feladatot is egyedül kellett megoldania. Aurelio és Teo között az altatásnál nem volt meg teljesen az összhang, Aurelio ugyanis sokkal jobban beleéli magát az apa-szereperbe. Bár a szájhős szerint Teo is biztos jó anyuka, csak valahol mélyen. A villalakók egyébként rendkívül helyesek voltak, a maguk által költött kis dalocskákat szívvel-lélekkel adták elő kisbabáiknak, akik így nyugodtan hajtották álomra fejüket.